Határtalanul 2025
HAT- KP – 1 – 2024/1 – 001915
Barangolások Erdélyben
Tanulmányi kirándulás
2025. május 27-én reggel 5 órakor indultunk az iskola elől az erdélyi kirándulásunkra. Már mindenki nagyon várta ezt a napot. Méhkeréknél léptük át a román határt.
11 óra körül értünk a bánffyhunyadi református templomhoz, amit feltehetőleg a 13. században építettek. Bent megcsodálhattuk a templom kazettás mennyezetét. Ezután újra útnak indultunk, és kb. délután 5 órakor megérkeztünk Korondra, a szállásunkra. Elfoglaltuk a szobáinkat és megvacsoráztunk.
Másnap, a bőséges reggeli után először Bözödújfalura, az elárasztott faluba mentünk. Megtudtuk, hogy a települést 1988-ban víztározó építése miatt elárasztották, és megsemmisítették. Lakóikat kitelepítették. Az ott lévő 180 házat ugyanúgy elhelyezett kopjafák jelzik. A helyszín emlékhellyé vált, rendszeresen tartanak megemlékezéseket.
Ezután megnéztük a székelyderzsi Unitárius Vártemplomot, Székelyföld egyik legrégebbi és legjelentősebb műemlékét, amely Székelyderzs központjában egy enyhe magaslaton áll.
Utunkat folytatva Kőrispatakra, a Szalmakalap Múzeumba érkeztünk, aminek megtekintése után interaktív foglalkozáson vehettünk részt, ahol szalmából készíthettünk figurákat.
Majd a helyi malmomba látogattunk.
A következő állomásunk Szováta és a Medve-tó volt, amit a zuhogó eső miatt sajnos nem tudtunk körbesétálni.
A vacsora után még egy program várt ránk. A korondi művelődési házban tartott folklór esten megható műsort láthattunk a helyi fiatalok előadásában. Csoportunkból többen is felmentek a színpadra, hogy együtt táncoljanak és énekeljenek a házigazdákkal. Az est végén néhányan személyesen is megismerkedtek a fúvós zenekar tagjaival, és elérhetőséget is cseréltek. Azóta is tartják a kapcsolatot. Érdekes volt számunkra, hogy náluk tíz osztályzat van.
Fáradtan, de élményekkel teli értünk vissza a szállásra.
A harmadik napon gyalog indultunk el a helyi szövőnőhöz, akitől megtudhattuk, hogy a környék mintája a sóvidéki egymásba akadós karikás, ami az összetartozást jelképezi.
A következő állomás a taplászműhely volt, ahol meséltek Gál Sámuelről és a taplógomba történetéről, annak feldolgozásáról.
Ezután elfogyasztottunk egy finom kézműves ebédet, különböző lekvárokat, szörpöket, sajtokat vásárolhattunk.
Ezt követően Farkaslakára utaztunk, ahol Tamási Áron szülőházát és
síremlékét kerestük fel, az író tiszteletére koszorút helyeztünk el nyughelyénél.
Majd kaptunk egy kis időt vásárolni, érdekes helyi termékekből
válogathattunk, pl. kézzel faragott fakanál, fokos, bicska. Ezután mindenki finom kürtőskalácsot süthetett magának.
Ismét buszra szálltunk, útközben megtekintettük Kalondatetőn a faszénégető boksákat, amelyről az idegenvezetőnk mesélt.
A sófeldolgozó üzemben sok érdekeset hallottunk arról, hogyan készülnek a különféle termékek sóból. Ajándékba kaptunk egy-egy kiló parajdi sót.
A negyedik napon busszal indultunk a csíksomlyói kegytemplomba, ahol megcsodálhattuk a Mária-szobrot, majd utunkat a Csíki Csipszgyárba folytattuk, ahol betekinthettünk a csipszkészítés rejtelmeibe. Kaptunk egy-egy tasak csipszet is.
Ezután busszal indultunk tovább Gyimesbükkbe, az Ezeréves határhoz, a 30-as vasúti őrházhoz, amely a történelmi Magyarország, a Monarchia egyik legkeletibb pontja.
Visszaérve a szállásra, ismét finom vacsora várt minket.
Az ötödik, utolsó napon romániai idő szerint reggel 8 órakor indultunk haza. Egy hosszabb megállónk volt Király-hágón, ahol megebédeltünk, majd újra buszra szálltunk.
Innen az utunk Békéscsabára vezetett. Délután 3 óra körül szerencsésen megérkeztünk szülővárosunkba, ahol a szüleink izgatottan vártak bennünket.
Fáradtan, de sok-sok élménnyel, új ismerettel gazdagodva tértünk haza Erdélyből.
Köszönjük, hogy részt vehettünk ezen a kiránduláson, mely mindnyájunknak életre szóló élményt jelentett!
